Az OPNI története V.

Tariska István 1972-1986 között igazgatta az Intézetet. Ez idő tájt indult meg a főépület többlépcsős rekonstrukciója.

Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy az időközben pszichiátriai feladatkörrel bővített neurológiai tanszék a Szabolcs utcából az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetbe költözzék. Ezzel az intézet aktívabb részt tudott vállalni a két szakterület oktatásából.

A neurológiai tanszéken Tariska István professzor, majd Halász Péter professzorok elsősorban az izombetegségek, majd az epilepszia, alváskutatás terén váltak ismertté. A pszichiátriai tanszéket 1976-tól Moussong-Kovács Erzsébet irányította, amellyel elősegítette a pszichoterápia meghonosodását az intézetben. Az Orvostovábbképző Intézet megjelenése az intézetben jelentősen szélesítette annak szakmai tevékenységi körét. A neurológia és pszichiátria, valamint határterületeinek különböző szintű továbbképző-tanfolyamai is az intézet előadótermeiben zajlanak, s ott az intézet munkatársai is rendszeres előadók.

Ez időtől kezdve épült ki a nemzetközi mércével is magasra értékelt kutatóbázis az intézet területén. A neuropatológiai laboratórium az elektromikroszkópiával nemzetközi fórumokon is elismert eredményeket produkált; a biokémiai, farmakokinetikai, kémiai és pszichofarmakológiai kutatások mind a laboratóriumi, mind a klinikai szinten versenyképessé váltak a külföldi kutatókkal szemben, komoly nemzetközi kapcsolatok kiépítését lehetővé téve az intézet számára.

A 80-as évek közepétol újabb modernizációs hullám indult az intézet életében: koedukált osztályok jöttek létre, s ezzel egyidőben megszűntek a zártosztályok, eltűntek a kórtermekből a hálóságyak. A betegek szabadon mozoghattak, birtokba vehették az egész épületet. Ezzel párhuzamosan – az országban elsőként – pszichoterápiás ambulanciát hoztak létre, ahol beutaló nélkül az ország egész területéről fogadták a betegeket, s ahol az alkalmazható terápiák széles skálájából választották ki a páciensnek legmegfelelőbbet.

Egy hozzászólás a(z) “Az OPNI története V.” bejegyzéshez

  1. Genciána

    Kedves Szerző
    Kíváncsian várom az OPNI történetének VI., esetleg VII. fejezetét, na meg a zárszót. Mert még 1993-ig nagyjából össze van szedve az OPNI 125 éve című kötetben, de az igazán nehéz azt leírni, ami ezután történt.

    Válasz

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>