magyar tébolyda címkéhez tartozó bejegyzések

Az OPNI története III.

1945 után új szakasz kezdődött a Lipót életében. Amikor a harcok már a fővároson túl zajlottak, megkezdődött a helyreállítás: a víz és a villanyszolgáltatás, a központi fűtés beindítása.

Zsakó Istvánt nyugdíjazták, s helyére Stief Sándor (1945-1953) professzor került. Hiába a helyreállítás, a betegeket hamarosan ki kellett költöztetni az épületből, mert a szovjet katonai parancsnokság költözött a helyükre 1945. júniusában. 1946. szeptemberében költözhettek vissza a betegek, valamint rajtuk kívül 800 menekült, tbc-s hadifoglyok és a 150 hátrahagyott orosz elme- és idegbeteg katona. A háború után, Stief Sándor igazgatása alatt az Intézet fokozatosan a pszichiátria országos központjává vált. 1948-ban a Népjóléti Minisztérium elmeügyi felügyelőséget szervezett, Tariska István akkori igazgatóhelyettes vezetésével. Megkezdődött a statisztikai adatok feldolgozása, összesítése, a betegfelvételek irányítása. Ez az országos feladatkör egyelőre rövid életűnek bizonyult, az 1949-ben átalakult minisztérium (Egészségügyi Minisztérium lett) 1951-ben megszüntette a felügyelőséget, saját hatáskörébe vonva ezen feladatokat.

1948-ban az intézetben pszichológiai laboratóriumot hoztak létre, de ez sem sokáig működött, mert 1951-ben megszüntették, s addigi vezetőjét, Benedek Istvánt eltávolították. Ezekben az években a gyógyszeres kezeléseken kívül újra divatba jött a betegek foglalkoztatása; kreatív foglalkoztatás és valódi munkaterápia formájában is. Az Intézetben 1948-ban alkohol-elvonó osztály nyílt, 1951-ben pedig a Nyéki úti épületben az egyetemi klinikáról eltávolított Horányi Béla vezetésével neurológiai osztály került kialakításra.

1950-ben – az országban elsőként- gyermekpszichiátriai osztály kezdte meg működését Lóránd Blanka vezetésével, aki iskolát teremtett és lerakta az alapjait a később önállósuló, szakvizsgához kötött gyermekpszichiátriai tevékenységnek. 1950-ben került az intézetbe Mária Béla későbbi igazgató és Fejér Artúr György, akinek nevéhez az elme-belgyógyászati osztály létrehozása (1953) fűződik. 1952-ben az intézmény nevében is hivatalosan Országos Ideg- és Elmegyógyintézetté változott, s ezzel az Egészségügyi Minisztérium a pszichiátria országos vezetésével bízta meg a szervezés, az irányítás és az ellenőrzés területén is. Az Intézet szervezte az instruktori látogatásokat országszerte, rendezte a szakvizsgához szükséges tanfolyamokat. Ebben az időben szervezték meg a betegfelvételek területi elv szerinti országos felosztását is.

Az OPNI története II.

A második igazgató, Niedermann Gyula (1884-1899)korszerűen átalakította a budai tébolydát. Működése alatt javultak a higiéniás körülmények, emelkedett az élelmezés színvonala, ezáltal lényegesen kevesebb lett a TBC-s betegek száma. A kényszerintézkedések csökkentek, a zubbony használatát mellőzték, a cellák ajtaját kinyitották.

Ebben az időben kezdődtek meg a foglalkozások az osztályokon és a különböző műhelyekben. Niedermann érdemei közé tartozik a gyógyult elmebetegeket segélyező egyletének megalapítása. Az ápoltak száma 500-ra emelkedett. Niedermann Gyula nyugdíjazása után Bolyó Károly (1900-1905) lépett az igazgatói posztra, kinevezéséig átmenetileg Salgó Jakab vezette az intézetet. Bolyó modern eszmék híve volt. Tudományos tevékenysége elismeréseként az Orvosegyetem magántanárává minősítették. Működése alatt átalakíttatta a fürdőket és bevezette a vízgyógykezelést. Niedermannal együtt megalkották a magyar elmegyógyászati szakkifejezéseket. A foglalkoztatás elősegítésére mezőgazdasági kolóniákba kívánta elhelyezni az arra alkalmas betegeket.

Bolyót Konrád Jenő (1905-1910) követte az igazgatói székben. Konrád sok újítást vezetett be igazgatása rövid öt éve alatt. A költségek csökkentése érdekében kezdeményezte az önélelmezést, új, korszerű mosóházat építtetett. Rendezte az ápolók fizetését. Bevezette a szabad kezelést. Ezzel megszűnt az intézet fegyház jellege. A szabad kijárás haladásszámba menő újítást jelentett a gyógyításban. Az orvosi ügyelet ekkor vált 24 órássá. A Lipóton is meghonosította a kihelyezhető betegek számára a családi ápolást. Az ő igazgatása idején – mint az intézet egyik főorvosa – működött itt Pándy Kálmán. Nevét a tudomány az általa kidolgozott liquor-reakció révén ismeri. Pándy a pszichiátria terén is haladó elveket vallott; dolgozott a munkaterápia bevezetésén, az alkoholelvonás problémáján, szorgalmazta az intézet vezető állású foorvosainak az önálló kutatást.

Oláh Gusztáv (1910-1925) elmeorvosi munkássága Angyalföldön kezdodött. Húsz év igazgató-főorvosi működése után nevezték ki a Lipótmezei Elmegyógyintézet igazgatójává. Oláh friss szellemet akart vinni a komor falak közé. Fontosak voltak számára az esztétikai szempontok. Parkosított, télikertet csináltatott, uszodát, teniszpályát, kis színházat létesített. A női betegeknek szalont rendezett be zongorával, a férfiaknak társalgót. Hasznos műhelyeket állíttatott fel: jéggyárat, sertéstelepet, pékműhelyt. Egészen modern konyhával, központi fűtéssel lett korszerűbb intézetünk. 1924-ben Fabinyi Rudolffal együtt megalakítja az Elmevédelmi ligát. Foglalkozik a megelőzéssel és a járóbetegellátás kiépítésével. Tervei között szerepelt egy új pavilon felépítése is, de a háború kitörése kereszülhúzta terveit.

Oláh igazgatása alatt osztályvezetőként működött Hollós István, aki a Búcsúm a Sárga Háztól c. híres könyvében állást foglalt az elmebetegekkel való előítéletekkel szemben és a betegek fizikai és lelki szabadsága mellett. Őt tekintjük a magyarországi nyílt-ajtó rendszer előfutárának. Oláh idejében (1913) restaurálták a katolikus kápolnát. Ekkor készültek a híres Róth Miksa nevével fémjelzett üvegablakok és Nagy Sándor falfestményei.

Oláh életművének szerves folytatója volt Fabinyi Rudolf (1925-1936). Új statisztikai nómenklatúrát vezetett be. Fabinyit foglalkoztatta az ápolás korszerűsítése és fejlesztése. Megszervezte az Országos Elmeápoló Iskolát. Először alkalmazott ápolónőket férfiosztályokon is. Fejlesztette a diagnosztikai lehetőségeket, megteremtette a röntgenellátás alapjait. Felállította az első lélekgondozót, mellyel együtt védőnői hálózatot is létrehozott. Igazgatása alatt 1931-ben nyitotta meg kapuit a funkcionális osztály (mai Nyéki út) Nyírő Gyula vezetésével. Ezekben az években új kezelési eljárás kísérletei zajlottak. Meduna László schizophréniásokon próbált epilepsziás rohamot kiváltani. Az elmélet abból a megfigyelésbol származott, hogy a görcsrohamon átesett schizophrén betegnél javulást észleltek. Meduna eredetileg az epilepszia kórszövettani elváltozásait akarta tanulmányozni, így jutott el a görcsterápiás gyógymódig. Munkáját tekinthetjük az epilepszia kutatás kezdeti lépésének a görcsterápiát pedig az elektrokonvulzív terápia elődjének.

Fabinyi elhunytával az igazgatói széket Zsakó István (1936-1945) kapta meg. Gazdasági nehézségekkel terhes időben vette át az intézetet, működését később a háború nehezítette. Zsakó idejében került át a Pszichiátriai Múzeum Angyalföldről. Megírta az Országos Tébolyda keletkezésének történetét, összeállította a 1830-1939 közötti időszak magyar idegtudományi irodalomának bibliográfiáját. Mindennapos munkája mellett nagy odaadással dolgozott a magyar pszichiátria történetének feldolgozásán.