opni történet címkéhez tartozó bejegyzések

Az OPNI története V.

Tariska István 1972-1986 között igazgatta az Intézetet. Ez idő tájt indult meg a főépület többlépcsős rekonstrukciója.

Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy az időközben pszichiátriai feladatkörrel bővített neurológiai tanszék a Szabolcs utcából az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetbe költözzék. Ezzel az intézet aktívabb részt tudott vállalni a két szakterület oktatásából. Bővebben…

Az OPNI története IV.

1953-ban új igazgató került az intézet élére Gimes Miklósné Hajdu Lili (1953-1957) személyében. Ezekben az években bővült a szakemberképzés, támogatta a biokémiai kutatások fejlesztését, ekkor létesült az állatkísérleti laboratórium. Ekkor jelentkeztek az első eredményei a neuroleptikumok első fecskéjeként megjelent chlorpromazinnal folytatott kezeléseknek.

1954-ben Tariska István vette át a neuropatológiai labor vezetését. 1957-ben ismét új vezetője lett az intézménynek, rövid idore Fekete János került az intézet élére, majd még ugyanezen év decemberében újabb váltás következik, az igazgató Mária Béla (1957-1972) lett. Igazgatásának évei alatt lassú átszervezodés indult meg, amelynek során egyre inkább átalakult a szakma terápiás felfogása. A neuroleptikumok, majd a thymoleptikumok és anxiolitikumok, a biológiai kezeléseket helyezték előtérbe. A pszichofarmakonokkal elért eredmények, de a kudarcok is, elősegítették a pszichoterápiás, majd a módszeresebb szocioterápiás eljárások kialakítását. A biokémiai kutató laboratórium vezetését Pataki István vette át, aki szintén az egyetemről került az intézetbe. Személye a gyors fejlődés lehetőségét vetítette előre. Kibővítette a kutatások területét, a továbbképzésben pedig következetesen képviselte azt az elvet, hogy a gyógyszereket megalapozottan és céltudatosan alkalmazzák, kerülve a polipragmáziát. Ekkor gyarapodott korszerű infúziós laboratóriummal a gyógyszertár. Ezekben az években kezdődött meg az intézetben egy nagyarányú belső felújítás, amellyel az osztályok korszerűsítése és bővítése vált lehetővé. Ennek eredményeként alakították ki 1956-ban az idegsebészeti osztályt, melyet Majerszky Klára vezetett, s ennek kapcsán létesülhetett a Nagy Tibor vezette EEG laboratórium. Ebben az időben létesült a különálló Völgy utcai épületben a férfi funkcionális idegosztály Fodor Sándor vezetésével, majd később Pertorini Rezső irányításával. Az ő nevéhez fűződik a teljesen nyitott rendszer bevezetése, s munkatársával Koronkai Bertalannal megkezdték a módszeres relaxációs pszichoterápiát, a csoport- és milioterápiát.

Az átszervezéssel és felújítással korszerűsödött az alkohol-elvonó osztály is, melyet Kardos György vezetett. A következő években egyre sokoldalúbb lett a betegek kezelése. Gazdagodott a pszichofarmakonok sora, javult szelektivitásuk, s megjelent a lithium-terápia is. Mindezzel párhuzamosan élénkültek és bővültek a foglalkoztatási lehetőségek is. A pszichiátriai osztályokon egyre inkább teret nyertek a szocio-pszichoterápiás módszerek. Ez a munkásság elsőként a Kun Miklós által vezetett pszichiátriai osztályon bontakozott ki. Kezdtek kibovülni a kis- és nagycsoport-terápiák, ennek komoly lökést adott az 1963-ban kialakított pszichodiagnosztikai laboratórium, melynek vezetését Mérei Ferencre bízták. Irányításával alakult ki a szakpszichológusi gárda, amelynek működésével a pszichológiai munka a pszichiátriai osztályok szerves részévé vált.

A korszerűsítés befejeztével a Röntgen részleg is önálló egységgé alakult 1960-ban, Kárpáti Miklós vezetésével. Új osztályt hoztak létre a pszichotikus fertőző betegek részére Hun Nándor irányításával, s megújult a tüdőosztály is, amelyet Marschall Gerhardra bíztak. A munkaterápiás foglalkozások bővültek új műhelyek létrehozásával, sikerült létrehozni egy nyomdát, s új szervezési forma kialakulása kezdődhetett meg a nappali szanatórium létrehozásával. Az 1966. évi 12. sz. törvényerejű rendelet elmeügyi rendelkezéseinek megalkotásában az intézet munkatársának, Orthmayr Alajosnak elévülhetetlen érdemei voltak. Ez a rendelkezés oly mértékben előremutató volt, hogy az 1972-es Egészségügyi Törvénybe változtatás nélkül került be. 1968-ra az intézet fennállásának 100. évfordulójára az épület kívül-belül megszépült; az osztályok és a foglalkoztató műhelyek kiállításokkal, a vezetőség tudományos ülés rendezésével tette emlékezetessé ezt a kivételes alkalmat.