opni története címkéhez tartozó bejegyzések

Az OPNI története III.

1945 után új szakasz kezdődött a Lipót életében. Amikor a harcok már a fővároson túl zajlottak, megkezdődött a helyreállítás: a víz és a villanyszolgáltatás, a központi fűtés beindítása.

Zsakó Istvánt nyugdíjazták, s helyére Stief Sándor (1945-1953) professzor került. Hiába a helyreállítás, a betegeket hamarosan ki kellett költöztetni az épületből, mert a szovjet katonai parancsnokság költözött a helyükre 1945. júniusában. 1946. szeptemberében költözhettek vissza a betegek, valamint rajtuk kívül 800 menekült, tbc-s hadifoglyok és a 150 hátrahagyott orosz elme- és idegbeteg katona. A háború után, Stief Sándor igazgatása alatt az Intézet fokozatosan a pszichiátria országos központjává vált. 1948-ban a Népjóléti Minisztérium elmeügyi felügyelőséget szervezett, Tariska István akkori igazgatóhelyettes vezetésével. Megkezdődött a statisztikai adatok feldolgozása, összesítése, a betegfelvételek irányítása. Ez az országos feladatkör egyelőre rövid életűnek bizonyult, az 1949-ben átalakult minisztérium (Egészségügyi Minisztérium lett) 1951-ben megszüntette a felügyelőséget, saját hatáskörébe vonva ezen feladatokat.

1948-ban az intézetben pszichológiai laboratóriumot hoztak létre, de ez sem sokáig működött, mert 1951-ben megszüntették, s addigi vezetőjét, Benedek Istvánt eltávolították. Ezekben az években a gyógyszeres kezeléseken kívül újra divatba jött a betegek foglalkoztatása; kreatív foglalkoztatás és valódi munkaterápia formájában is. Az Intézetben 1948-ban alkohol-elvonó osztály nyílt, 1951-ben pedig a Nyéki úti épületben az egyetemi klinikáról eltávolított Horányi Béla vezetésével neurológiai osztály került kialakításra.

1950-ben – az országban elsőként- gyermekpszichiátriai osztály kezdte meg működését Lóránd Blanka vezetésével, aki iskolát teremtett és lerakta az alapjait a később önállósuló, szakvizsgához kötött gyermekpszichiátriai tevékenységnek. 1950-ben került az intézetbe Mária Béla későbbi igazgató és Fejér Artúr György, akinek nevéhez az elme-belgyógyászati osztály létrehozása (1953) fűződik. 1952-ben az intézmény nevében is hivatalosan Országos Ideg- és Elmegyógyintézetté változott, s ezzel az Egészségügyi Minisztérium a pszichiátria országos vezetésével bízta meg a szervezés, az irányítás és az ellenőrzés területén is. Az Intézet szervezte az instruktori látogatásokat országszerte, rendezte a szakvizsgához szükséges tanfolyamokat. Ebben az időben szervezték meg a betegfelvételek területi elv szerinti országos felosztását is.